glory from Hungary
) will make a translation sometime.)
......., ..........., ............, nem tudom, hogyan kezdjem el...iszonyúan nehéz....
Nos, nem azért nehéz, mert nem lehet Róluk jót írni, nanáhogy lehet, WITHOUT FACErõl mindig tudok ilyet, sõt csakis ilyet tudok, hiszen lassan köztudomású, hogy számomra WITHOUT FACE a legeslegkedvesebb magyar zenekar. Hanem az a baj, hogy zavarban vagyok, mert nem nagyon találok szavakat, ugyanis az ezt megelõzõ Deep Inside szintúgy nagy kedvencem volt és marad is, Ez nem is csoda, mert messze a legjobb album ebben a kategóriában magyarországon, viszont az "ASTRONOMICON" valahogy ezt a szintet olyan mértékben übereli, hogy nos, hát itt fogynak el a fránya szavak... Ez már ugyanis nem magyarországszínvonal, hanem a világé és a külföldön szintúgy ezen kategóriában mocorgó gót elemek teljesítményét is messze és fénymagasan veri.
Bármilyen zenei alkotórészt veszek elõ, bármely muzsikus munkásságát tekintem, egyszerûen profi munka. Nemcsak mert jól szól, nemjó: gyönyörûen (köszönjük Hidasi Barna- HSB), ezen felül olyan hatásosan van a zene összerakva, hogy a hangsúlyos és nemannyira hangsúlyos elemek olyan módon váltakoznak, hogy az valami gyönyör! És benne foglaltatik: epika és érzelem és gondolatok és bánatok és muzsika és muzsika és tökély!
A dologhoz hozzá tartozik, hogy a dalok túlnyomórésze nem volt ismeretlen számomra, sõt a WITHOUT FACE állandó és hû követõi számára sem, Viszont a koncertverzió az teljesen más, igaz itt most "hidegen" szólnak a dalok, elveszik az élõ elõadás látvány/fülélménye, viszont olyan tömegû zenei finomságot, kicsi és fényességes muzsikaszösszeneteket kap az ember a fülébe, ami abszolute ritkaság más zenekaroknál, és bizton állítom, hogy rettenetes sok munka, nemkülönben zseniális alkothatnékérzés termése.
Éspersze életben is voltak kedvenc WITHOUT FACE dalaim, és így Cdverzióban is megmaradtak annak. Nem mondanám, hogy a megszokás vezérel ezen az úton, hanem ezekkel az ezerszínû dalokkal egyszerûen képtelenség betelni és nem is fogok sohasem, hiába hallgatom soksoksokadszorra, borzongat a muzsika árja.
WEIRD PLACES, PIT AND PENDULUM, ...INTHE GARDEN... (ezt a nótát szoktam konyhanyelven legardenezni)
A WEIRD PLACES, csendesszomorkás billentyûhangjain az ember képzelete szinte úszik a muzsika atmoszférikus hullámain, szépen és finoman mutatja meg magát minden hangszer, és azt hinné az ember, hogy ez a folyam ilyenformán ömlik majd tovább, ámde nem! Ránkzuhan valami éjsötét magával ragadó gyönyörûség. Ahogyan András a távolból mennydörög, és Julie hideg és hajlításokkal szokásszerint bõven ellátott hangja most nem válaszol rá, hanem egybefonódik a két dallam és visz és sodor elõre. Nem mellékes, hogy olyan finom és édes gitártrilla, és Sasza által elõállított progresszív fémjelû billentyûmotívum fényeskedik ezalatt, hogymég...
PIT AND PENDULUM, Sasza itt mit mûvel! Elképesztõen virtuóz szólót! Éshát ez a szám valóban pörgõs bevadulós alkotás, illõ mennyiségû és a zenekarra jellemzõ lírai átvezetéssel és hihetetlen mennyiségû csodával. Azaz Roomy gitározása, és a két énekes...hát Julie hangja már bemutatkozásakor is nagyon szép volt, de most egyszerûen gyönyörû, hát igen jóból szépségessé vált, ebben a dalban meg is mutatja mennyi hangulat hû visszaadására képes. Nos Andrásra is vonatkozik persze ugyanazon mennyiségû dics, az üvöltéseinek mennyisége viszont vészesen fogyatkozásnak indult, cserébe viszont kapunk egy sokszínû érzelmekkel teli hangot.
GARDEN, Anne Rice ihlette Uzseka Norbert írta novella ihlette, gyanítom nemcsak a szöveget, hanem a hangulatot is. Legeslegkedvencebb dalom a lemezrõl, mert erõteljes, sodró lendületû, máshol elomlóan lágy-színtiszta epika, hát nem tudom, hogy a WITHOUT FACEn kívül ki más tud még ilyen érzékletesen zenébe ültetve visszaadni történéseket. Csodálatos és egybõl fülbeköltözõ a refrénje. Éspersze tartalmaz extrákat is például tetszetõs dobolást Sütõ Péter úr jóvoltából valamint egy vendégmûvész is feltûnik Kövi Szabolcs személyében, aki egy fantasztikus fuvolaszólóval járul hozzá a dal fényéhez. Ám nem Õ az egyetlen meghívott vendég a lemezen, hanem szerepelnek még: Pál Zoltán (harsona, Sear Bliss) és Völler Adél tanárnõ és tanítványai
Muszáj pár szót ejtenem a többi dalról is... merthogy az ember nem megy el szó nélkül a "Violin of Erich Zahn" címû mellett sem...az alapmû Lovecraft egyik novellája, mint ilyen nemvalami napsugaras alkotás, egy emberrõl szól, aki testtelen rémekkel és démonokkal küzd, egy félelmeibe beleõrülõ hegedûsrõl. Hatalmas erõ és energia sugárzik ebbõl a dalból, amely eljegyezte magát a sötét erõkkel. Rengeteg progresszív motívum gyöngyözik ebben a számban, ízesítve a gót jegyeket. Hát valóban egy tébolyult, pusztító erejû alkotás ez a dal.
Éspersze nem hagyhatom ki a Talamascát sem, nem azért mert boszorkányos témát dolgoz fel, hanem benne foglaltatik mindama lágyság és õrület, ami a WITHOUT FACE zenéjének sajátja. Szinte elrepít az idõ és a zene szárnyán...
Jólvan, mindjárt befogom a számat, de elõtte még elmondom, hogy maga a borító és a Cdhez tartozó könyvecske is egy abszurd mûremek. Érdemes zenehallgatás közben beleveszni a részleteibe, mert mindig van valami meglepõ felfedeznivaló benne. Nem csodálom, hogy Havancsák Gyula alkotja a mostanság megjelent mai magyar CDk nagyrészének ilyen tipusú tartozékát...
Most azonban befogom a számat ígyis hát.. eléggé elragadtattam magamat...
Mondjuk nem is csoda, a csoda a zene, amivel megajándékoz bennünket a WITHOUT FACE...
És abban biztos vagyok, hogy ez a lemez hatalmas és átütõ és világsikert fog hozni a zenekarnak, a mi dolgunk most csak annyi, hogy szeressük és élvezzük ezt a szép zenét és figyeljük milyen messze repíti majd õket a hírnév, éspersze legyünk büszkék rájuk, minden okunk megvan rá.
Heroine Hathor
