LINGUA - "All My Rivals Are Imaginary Ghosts" - REVIEW
- Thread starter Emi
- Start date
http://cosucce.blogspot.com/2010/08/lingua-all-my-rivals-are-imaginary.html
Lingua - All My Rivals Are Imaginary Ghosts
Artist: Lingua
Title: All My Rivals Are Imaginary Ghosts
Style: post rock
Label: Aural Music
Street Date: 24/09/2010
Website: myspace
Country: Sweden
Share20
Almost an hour of power, guitar & bass-driven dark post rock from Sweden, Lingua have released their second full-lenght album via Aural Music with the title 'All My Rivals Are Imaginary Ghosts'. If you are into late Katatonia or perhaps The Old Dead Tree you may know what Lingua is about. Eerie forgotten atmospheres, not only the classic mid-tempo but you can find also some speed burst here and there, soft but not too much, melodic but not just for the sake of. Disillusion is the main feature to be focused on. This is, shortly, what 'All My Rivals Are Imaginary Ghosts' is about. A very interesting album that requires multiple listening sessions, for its complexity is everything but a handicap, something you will sure be enjoyed of. The music formula used is very simple indeed, there are not any demonstration of futile technicism, just music straight to the core of the heart, nothing less, nothing more. This is one of those albums that, out of the mainstream stardom of famous bands, can really make the difference in your brain, heart and soul.
Published by Gabriele Frontini
Lingua - All My Rivals Are Imaginary Ghosts
Artist: Lingua
Title: All My Rivals Are Imaginary Ghosts
Style: post rock
Label: Aural Music
Street Date: 24/09/2010
Website: myspace
Country: Sweden
Share20
Almost an hour of power, guitar & bass-driven dark post rock from Sweden, Lingua have released their second full-lenght album via Aural Music with the title 'All My Rivals Are Imaginary Ghosts'. If you are into late Katatonia or perhaps The Old Dead Tree you may know what Lingua is about. Eerie forgotten atmospheres, not only the classic mid-tempo but you can find also some speed burst here and there, soft but not too much, melodic but not just for the sake of. Disillusion is the main feature to be focused on. This is, shortly, what 'All My Rivals Are Imaginary Ghosts' is about. A very interesting album that requires multiple listening sessions, for its complexity is everything but a handicap, something you will sure be enjoyed of. The music formula used is very simple indeed, there are not any demonstration of futile technicism, just music straight to the core of the heart, nothing less, nothing more. This is one of those albums that, out of the mainstream stardom of famous bands, can really make the difference in your brain, heart and soul.
Published by Gabriele Frontini
http://www.magazyngitarzysta.pl/muzyka/recenzje/4974-lingua-all-my-rivals-are-imaginary-ghosts.html Był kiedyś taki brytyjski band Thine. Nagrali dwie płyty. Drugą w 2002 dla Peaceville (Katatonia, Beyond Dawn, My Dying Bride, Madder Mortem...). Po czym słuch o nich zaginął, i w ślad za tym, zapomnieli o nich ludzie. Szczerze wątpię, czy ktoś jeszcze ich pamięta. Na szczęście jednak pamięć słuchaczy o niektórych projektach muzycznych nie jest wyznacznikiem jakości tworzonej przez nie muzyki. Jestem przekonany, że przykładowo garstka ludzi kojarzy fińskie Decoryah czy This Empty Flow, a ci wymienieni nagrali niegdyś świetne płyty. Wspominam o tym wszystkim nie bez przyczyny. Słuchając szwedzkiego Lingua zastanawiam się, jaki będzie los tego zespołu. Podejrzewam, że trafili na lepszy czas niż wcześniej wymienieni i nagrają więcej niż dwie płyty. A o nich akurat świat mógłby zapomnieć bez żalu. Szwedzi poruszają się w obszarze alternatywnego rocka/metalu. Podobnie, jak niegdyś Thine. Przy czym Anglicy pokazali jak należy to robić, a Lingua chciałaby pewnie, ale nie potrafi. Cóż, nie każdy ma talent. "All My Rivals Are Imaginary Ghosts" nie jest całkiem złą płytą. Jednak czegoś wyraźnie brakuje. Tą płytą stworzyli podwaliny pod własne brzmienie. To jednak ledwie kilka cegieł, a do zbudowania cały dom. Tu i ówdzie pojawiają się ciekawe rozwiązania, ale niestety niezbyt często. Być może dobry producent podpowiedziałby lepsze rozwiązania; powiedziałby na przykład Thomasowi Henrikssonowi, że może czasem zaśpiewać inaczej, niż robi to przez prawie całą płytę. Ten dysponuje ciekawą barwą głosu, ale śpiewa tak samo w każdym utworze, co daje szybki efekt zmęczenia słuchacza. Płyta zdominowana jest przez przestrzenne brzmienie, co tworzy specyficzny klimat. Jest to niewątpliwie zaleta; niestety, utwory są za mało zróżnicowane, wszystkie brzmią podobnie. Dodatkowo, jak na takie granie, zbyt mało jest fragmentów, które na dłużej mogłyby pozostać w głowie. Jakiegoś chwytliwego refrenu czy innego tematu muzycznego. Słucha się tego jak jednego, długiego utworu i właściwie ciężko później przypomnieć sobie konkretny, wybijający się fragment. A na płycie Thine "In Therapy" takich nie brakowało. Podobnie jak lekkości w tworzeniu fajnych melodii. Szwedzi na dłuższą metę zwyczajnie nużą. Podejrzewam, że muzyka Lingua znajdzie swojego odbiorcę. Może gruppies nie będą się przemieszczać za nimi autokarami po Europie, ale takie granie ma szansę trafić do szerszego grona słuchaczy. Szkoda tylko, że to, co robią, jest tak przeciętne. Sebastian Urbańczyk
http://passzio.hu/modules.php?name=News&file=print&sid=21062
LINGUA - All My Rivals Are Imaginary Ghosts (2010)
Dátum: Szeptember 05, vasárnap, 00:05:00
Téma: Lemezismertetők
Emotional rock kövezzenek meg érte, de akaratlanul is valamiféle post rock/indie okoskodás jut eszembe az ehhez hasonló jelzők hallatán. Nem mintha annyira gáz lenne a dolog, de sajnos olyan mértékű tömegtermelés jelentkezik a stílusban és természetesen egytől egyig zseniális csapatokról/lemezekről van szó a kiadók promó-dumái szerint , hogy egyszerűen megcsömörlöttem ettől.
Pedig akadnak jó bandák, ahogy jelen, évtizedes múltra visszatekintő svéd zenekar is a kivételek számát gyarapítja. Akárcsak előző lemezük esetében, úgy most sem találtak fel semmi újat, nincsenek forradalmi ötletek, csupán arról van szó, hogy az elődök munkássága nyomán írtak egy tucat dalt, amelyeket jól eső érzéssel pörgethet a kedves zenehallgató. Nyoma sincs ész nélküli szaggatásnak, nincs túrás, csak egy rakás jól eltalált riff, amelyek szépen formálódnak hangulatos, ámbár nem kevés melankolikus jelleggel is bíró nótákká, ahol az énekes remekül hozza a dallamokat. Igen, alaposabb elemezgetéssel egészen biztosan tetten lehetne érni a különböző bandák hatását, hogy itt a Dead Soul Tribe, amott az Audrey Horne, máshol meg a Katatonia világa köszön vissza na és akkor mi van?
Egy dolog számít, hogy van egyfajta saját karakterük a kellő komplexitással bíró nótáknak. Kapkodás nélkül, kellemes középtempóban szállítják a srácok a melódiákat, egy-két keményebben megdörrenő momentumtól (pl. Prodigal Son, ami nem mellesleg az egyik legjobb nóta) eltekintve homogén anyagról beszélhetünk, ez azonban az egyik hátulütője is. Szerintem bőven belefért volna még egy kis trükközés a dalokkal... Persze ez csupán szubjektív vélemény, hiszen a nyilvánvaló borultabb hangulat ellenére is van valami furcsán lüktető energikusság a szerzeményekben, véletlenül sem válik unalmassá a dolog.
Hallgatható, mi több, szerethető anyag, amit én sem fogok mellőzni. A felettébb béna borító ellenére is ajánlott egy próbára a műfaj szerelmeseinek.
8/10
LINGUA - All My Rivals Are Imaginary Ghosts (2010)
Dátum: Szeptember 05, vasárnap, 00:05:00
Téma: Lemezismertetők
Emotional rock kövezzenek meg érte, de akaratlanul is valamiféle post rock/indie okoskodás jut eszembe az ehhez hasonló jelzők hallatán. Nem mintha annyira gáz lenne a dolog, de sajnos olyan mértékű tömegtermelés jelentkezik a stílusban és természetesen egytől egyig zseniális csapatokról/lemezekről van szó a kiadók promó-dumái szerint , hogy egyszerűen megcsömörlöttem ettől.
Pedig akadnak jó bandák, ahogy jelen, évtizedes múltra visszatekintő svéd zenekar is a kivételek számát gyarapítja. Akárcsak előző lemezük esetében, úgy most sem találtak fel semmi újat, nincsenek forradalmi ötletek, csupán arról van szó, hogy az elődök munkássága nyomán írtak egy tucat dalt, amelyeket jól eső érzéssel pörgethet a kedves zenehallgató. Nyoma sincs ész nélküli szaggatásnak, nincs túrás, csak egy rakás jól eltalált riff, amelyek szépen formálódnak hangulatos, ámbár nem kevés melankolikus jelleggel is bíró nótákká, ahol az énekes remekül hozza a dallamokat. Igen, alaposabb elemezgetéssel egészen biztosan tetten lehetne érni a különböző bandák hatását, hogy itt a Dead Soul Tribe, amott az Audrey Horne, máshol meg a Katatonia világa köszön vissza na és akkor mi van?
Egy dolog számít, hogy van egyfajta saját karakterük a kellő komplexitással bíró nótáknak. Kapkodás nélkül, kellemes középtempóban szállítják a srácok a melódiákat, egy-két keményebben megdörrenő momentumtól (pl. Prodigal Son, ami nem mellesleg az egyik legjobb nóta) eltekintve homogén anyagról beszélhetünk, ez azonban az egyik hátulütője is. Szerintem bőven belefért volna még egy kis trükközés a dalokkal... Persze ez csupán szubjektív vélemény, hiszen a nyilvánvaló borultabb hangulat ellenére is van valami furcsán lüktető energikusság a szerzeményekben, véletlenül sem válik unalmassá a dolog.
Hallgatható, mi több, szerethető anyag, amit én sem fogok mellőzni. A felettébb béna borító ellenére is ajánlott egy próbára a műfaj szerelmeseinek.
8/10
http://www.taxi-driver.it/recension...ngua:titolo=All+My+Rivals+Are+Imaginary+Ghost
rate: 4,5 out 5
I Lingua non sono una "new breaking wave band". Non ti porteranno a riconsiderare la tua opinione di fronte ad uno stile di musica che non apprezzi gia', ma hanno defitivamente Qualcosa. Ti obbligano a riconsiderare il concetto di semplicita' e a ricordarti in che modo ascoltavi i dischi a meta' degli anni '90. Se il primo debut del 2006, The Smell of a Life That Could Have Been, sembrava un intrico di atmosfere dark, hard rock degni dei primi Soundgarden (tipo qualcosa di molto piu' emotivo e melodico e meno punk di Beyond the Wheel) "All my rivals are imaginary ghosts" e' un disco profondamente diverso.
La prima cosa e' che ci sono ben 14 tracce, mentre il debut si fermava a 9. Tutto suona piu' diretto, meno involuto. C'e' semplicita' di esecuzione, linearita' e pulizia, mancanza di complicazioni tecniche, melodie orecchiabili, ma rimane un disco che necessita davvero molti ascolti.
La produzione suona piu' limpida, la band non affoga negli echi e nei riverberi. C'e' meno rimorso, meno tristezza, meno malinconia.
Se i primi Lingua erano un gruppo che suonavano dentro una cava, con il solo Thomas a illuminare il disco ad una voce quasi cornelliana, ora i Lingua sono usciti allo scoperto, hanno montato un palco e ti suonano dritto in faccia.
In un certo senso, torniamo a casa.
A casa inteso come dischi fatti di emozioni e melodie, ma difficili da digerire. Roba come Dinosaur Junior, Mudhoney, Skin Yard, Melvins, primi Nirvana. Come ascoltatore, e' un tuffo a meta' degli anni '90.
Hanno melodia, 4/4, accordature alternative e melodie.
E il disco non ti entra tutto in testa se non a mazzate, un goccia alla volta.
"Cobalt Sky" ha vaghe riminiscenze tooliane, "It's a massacre" una versione meno metal dei Katatonia, "I'm not" potrebbe essere un pezzo dei Temple of the Dog e dei Soundgarden, "About Time" ha vibrazioni punk che rappresentano qualcosa di nuovo per il gruppo.
"Foment" e' il pezzo piu' old-style che richiama la cupezza dell'esordio. L'album si chiude con un'uptempo chiamato "Disperse!". Un pezzo geniale, melodico, strambo, viscerale.
I Lingua rimangono un gruppo di cui godere pienamente o da ignorare. Possono avere il piglio per lasciarti sensazioni addosso per giorni e giorni, oppure semplicemente lasciarti indifferente.
I Lingua hanno un potenziale e hanno stile. Non assomigliano a nulla, nonostante io cerchi di citare band che in qualche modo li hanno influenzati e che se rientrano nei vostri gusti non possono lasciarvi impassibili di fronte al quartetto di Stoccolma.
Se proprio dovessi azzardare, credo che i Katatonia di "The Great Cold Distance" che suonano "Badmotorfinger" dei Soundgarden con i riff, ma senza l'equalizzazione, dei Kyuss di "Circus leaves town" possano darvi una pallida idea.
Atmosfere, potenzialita' e semplicita'. Hanno davvero qualcosa, ne hanno da buttare e l'hanno preso per la coda.
[ThrasherXXX]
Tracce consigliate: praticamente tutte, ma il picco dell'album e' indubbiamente rappresentato dal terzetto "It's there, it's life","Prodigal Son" e "I'm not".
rate: 4,5 out 5
I Lingua non sono una "new breaking wave band". Non ti porteranno a riconsiderare la tua opinione di fronte ad uno stile di musica che non apprezzi gia', ma hanno defitivamente Qualcosa. Ti obbligano a riconsiderare il concetto di semplicita' e a ricordarti in che modo ascoltavi i dischi a meta' degli anni '90. Se il primo debut del 2006, The Smell of a Life That Could Have Been, sembrava un intrico di atmosfere dark, hard rock degni dei primi Soundgarden (tipo qualcosa di molto piu' emotivo e melodico e meno punk di Beyond the Wheel) "All my rivals are imaginary ghosts" e' un disco profondamente diverso.
La prima cosa e' che ci sono ben 14 tracce, mentre il debut si fermava a 9. Tutto suona piu' diretto, meno involuto. C'e' semplicita' di esecuzione, linearita' e pulizia, mancanza di complicazioni tecniche, melodie orecchiabili, ma rimane un disco che necessita davvero molti ascolti.
La produzione suona piu' limpida, la band non affoga negli echi e nei riverberi. C'e' meno rimorso, meno tristezza, meno malinconia.
Se i primi Lingua erano un gruppo che suonavano dentro una cava, con il solo Thomas a illuminare il disco ad una voce quasi cornelliana, ora i Lingua sono usciti allo scoperto, hanno montato un palco e ti suonano dritto in faccia.
In un certo senso, torniamo a casa.
A casa inteso come dischi fatti di emozioni e melodie, ma difficili da digerire. Roba come Dinosaur Junior, Mudhoney, Skin Yard, Melvins, primi Nirvana. Come ascoltatore, e' un tuffo a meta' degli anni '90.
Hanno melodia, 4/4, accordature alternative e melodie.
E il disco non ti entra tutto in testa se non a mazzate, un goccia alla volta.
"Cobalt Sky" ha vaghe riminiscenze tooliane, "It's a massacre" una versione meno metal dei Katatonia, "I'm not" potrebbe essere un pezzo dei Temple of the Dog e dei Soundgarden, "About Time" ha vibrazioni punk che rappresentano qualcosa di nuovo per il gruppo.
"Foment" e' il pezzo piu' old-style che richiama la cupezza dell'esordio. L'album si chiude con un'uptempo chiamato "Disperse!". Un pezzo geniale, melodico, strambo, viscerale.
I Lingua rimangono un gruppo di cui godere pienamente o da ignorare. Possono avere il piglio per lasciarti sensazioni addosso per giorni e giorni, oppure semplicemente lasciarti indifferente.
I Lingua hanno un potenziale e hanno stile. Non assomigliano a nulla, nonostante io cerchi di citare band che in qualche modo li hanno influenzati e che se rientrano nei vostri gusti non possono lasciarvi impassibili di fronte al quartetto di Stoccolma.
Se proprio dovessi azzardare, credo che i Katatonia di "The Great Cold Distance" che suonano "Badmotorfinger" dei Soundgarden con i riff, ma senza l'equalizzazione, dei Kyuss di "Circus leaves town" possano darvi una pallida idea.
Atmosfere, potenzialita' e semplicita'. Hanno davvero qualcosa, ne hanno da buttare e l'hanno preso per la coda.
[ThrasherXXX]
Tracce consigliate: praticamente tutte, ma il picco dell'album e' indubbiamente rappresentato dal terzetto "It's there, it's life","Prodigal Son" e "I'm not".
http://www.metalteamuk.net/sep10reviews/cdreviews-lingua.htm
[SIZE=-1][SIZE=-1]This is the second album from Swedish band Lingua. What were promised is amazing emotional rock songs and hard hitting rock.[/SIZE][/SIZE] [SIZE=-1][SIZE=-1]The first impression is that this is one of those bands who like to create a musical 3-D effect. Leave Us Yours features a slight distortion to go with the fairly depressing but constant rhythm. The singer sounds like hes somewhere else, but in a meaningful way. This is a well-structured and quite powerful song. Its a good start. Its a massacre. Enjoy the show, announces the singer. He has a distinctive and echoey voice. Its hard to tell if hes mad or not. Interesting. The drummer steadies the ship. The guitar work is solid and highly competent. Theres something faintly sinister about Its a Massacre. The trend continues on Whos Doing That to You? The haunting rhythm is penetrated by the vocalist singing through the gloom. Theres an air of danger about the vocal technique. What is also noticeable though is that the rhythms, while undoubtedly melodic, operate within a limited range. [/SIZE][/SIZE]
[SIZE=-1][SIZE=-1]The album then drops into more conventional rock territory. The riff of Its there, Its life is distinctly rock-orientated. Its catchy and picks up in intensity. Im reminded of a Modern Rock band from the US band Revis, sadly now in limbo. Theres an element of REM or even Audrey Horne, but unlike earlier tracks without the quirkiness. Thats a shame. Prodigal Son is edgy but without ever being thrilling. A couple of tracks have reasonable levels of energy and emotion but no more than that. Centerpiece is just dull. Come on, guys. In Mere Defense has good instrumental movement. Its powerful. The instrumental work acts as a good foil for the singers laments.[/SIZE][/SIZE]
[SIZE=-1][SIZE=-1]The album picks up again with the interesting Cobalt Sky. The chant conjures up images of African wastelands and heat. As the beat continues, the singer delivers a heartfelt song. The track has an electric ending, before winding down to a chaotic end, but in a measured way. The album needed more tracks like this. The following track About Time is another good one. Theres nothing fancy, but its jolly, has a bouncy start and an indie feel about it. On To All Borders, emotional intensity is superimposed onto a slower number. Then, as before, the album fades into neutrality and almost dies. Dejected is metal-orientated but its in a no mans land of being somewhere just above a metal ballad. I sensed that the final track Disperse! was supposed to have an edgy, emotional feel but it was nondescript and merely succeeded in bringing the album to a disappointing end.[/SIZE][/SIZE]
[SIZE=-1][SIZE=-1]My reaction to All My Rivals Are Imaginary Rivals is mixed. The band go through all the motions and create some good songs while others are bland. Lingua are better when they deviate from the norm and branch out from standard melodic rock. Overall, the album is quite pleasant but patchy and a work that I have difficulties getting excited about. [/SIZE][/SIZE]
[SIZE=-1][SIZE=-1]This is the second album from Swedish band Lingua. What were promised is amazing emotional rock songs and hard hitting rock.[/SIZE][/SIZE] [SIZE=-1][SIZE=-1]The first impression is that this is one of those bands who like to create a musical 3-D effect. Leave Us Yours features a slight distortion to go with the fairly depressing but constant rhythm. The singer sounds like hes somewhere else, but in a meaningful way. This is a well-structured and quite powerful song. Its a good start. Its a massacre. Enjoy the show, announces the singer. He has a distinctive and echoey voice. Its hard to tell if hes mad or not. Interesting. The drummer steadies the ship. The guitar work is solid and highly competent. Theres something faintly sinister about Its a Massacre. The trend continues on Whos Doing That to You? The haunting rhythm is penetrated by the vocalist singing through the gloom. Theres an air of danger about the vocal technique. What is also noticeable though is that the rhythms, while undoubtedly melodic, operate within a limited range. [/SIZE][/SIZE]
[SIZE=-1][SIZE=-1]The album then drops into more conventional rock territory. The riff of Its there, Its life is distinctly rock-orientated. Its catchy and picks up in intensity. Im reminded of a Modern Rock band from the US band Revis, sadly now in limbo. Theres an element of REM or even Audrey Horne, but unlike earlier tracks without the quirkiness. Thats a shame. Prodigal Son is edgy but without ever being thrilling. A couple of tracks have reasonable levels of energy and emotion but no more than that. Centerpiece is just dull. Come on, guys. In Mere Defense has good instrumental movement. Its powerful. The instrumental work acts as a good foil for the singers laments.[/SIZE][/SIZE]
[SIZE=-1][SIZE=-1]The album picks up again with the interesting Cobalt Sky. The chant conjures up images of African wastelands and heat. As the beat continues, the singer delivers a heartfelt song. The track has an electric ending, before winding down to a chaotic end, but in a measured way. The album needed more tracks like this. The following track About Time is another good one. Theres nothing fancy, but its jolly, has a bouncy start and an indie feel about it. On To All Borders, emotional intensity is superimposed onto a slower number. Then, as before, the album fades into neutrality and almost dies. Dejected is metal-orientated but its in a no mans land of being somewhere just above a metal ballad. I sensed that the final track Disperse! was supposed to have an edgy, emotional feel but it was nondescript and merely succeeded in bringing the album to a disappointing end.[/SIZE][/SIZE]
[SIZE=-1][SIZE=-1]My reaction to All My Rivals Are Imaginary Rivals is mixed. The band go through all the motions and create some good songs while others are bland. Lingua are better when they deviate from the norm and branch out from standard melodic rock. Overall, the album is quite pleasant but patchy and a work that I have difficulties getting excited about. [/SIZE][/SIZE]
http://www.imperiumi.net/index.php?act=albums&id=10903
Lingua sijaitsee bändikartalla muutaman askeleen Cult of Lunasta emompaan suuntaan, siellä jossain Toolin ja A Perfect Circlen suunnalla, jossa ruotsalainen Khomakin fiilistelee. Homman nimi on siis aavistuksen kulmikas ja hivenen sisäänpäinkääntynyt alternative rock, jossa pääpaino on kiireettömillä riffeillä ja tunteikkaalla laululla.
Onkin Linguan etu, että bändillä on kohtuullisen kyvykäs vokalisti. Ajoittain - levyn loppupuolella useinkin - hänkin yltyy yliyrittämiseen, ja tällöin miehen ääneen hiipivä kireys ja sävyttömyys tekee laulusta hieman ikävän kuuloista. Centerpiecen ihmeellisen heikot laulumelodiat osoittavat lisäksi sen, että lapsuksiinkin eksytään vielä paikoin. Lisäksi laulajan äänenväri alkaa massiivisen 14 biisin annoksena menettää parasta teräänsä ainakin omissa korvissani.
Levy alkaa mainiolla Leave Us Yoursilla, joka onkin yksi levyn suoraviivaisimmista ja iskevimmistä biiseistä. It's There, It's Lifen maltilliset kosketinsovitukset ja luonteva rakenne tekevät biisistä seuraavan massasta erottuvan hetken. Valitettavasti sekä levyn sovitukset että tuotanto ovat nimittäin yleisesti ottaen turhan tavanomaisia, eikä albumilla juuri esitellä ratkaisuja, jotka olisivat joko erityisen omintakeisia tai välttämättä edes toimivia. Tuntuu vähän siltä, että Lingua on parhaimmillaan yksinkertaisemmissa kappaleissa, kuten avausraidalla ja tunnelmallisesti rokkaavassa I'm Notissa. Myös khomamaisessa Dejectedissa on vallan riittävästi ideaa. Muutoin levyn loppupuolelta jäävät mieleen lähinnä heimolaulufiiliksillä pelaava, outo ja mantramainen Cobalt Sky ja simppeli indiepala About Time, eivätkä nekään oikeastaan kauhean positiivisessa mielessä.
Kokonaisuutena All My Rivals Are Imaginary Ghosts tuntuukin liian kunnianhimoiselta järkäleeltä. Tyylillistä heittelyä ei levyllä liiaksi ole, mutta 14 biisin paketti onkin sitten tasapaksu ja pidättyväinen. Timantteja on tältä levyltä turha etsiä, mutta toki joukossa muutama hieman kirkkaampikin kivi on.
Lingua sijaitsee bändikartalla muutaman askeleen Cult of Lunasta emompaan suuntaan, siellä jossain Toolin ja A Perfect Circlen suunnalla, jossa ruotsalainen Khomakin fiilistelee. Homman nimi on siis aavistuksen kulmikas ja hivenen sisäänpäinkääntynyt alternative rock, jossa pääpaino on kiireettömillä riffeillä ja tunteikkaalla laululla.
Onkin Linguan etu, että bändillä on kohtuullisen kyvykäs vokalisti. Ajoittain - levyn loppupuolella useinkin - hänkin yltyy yliyrittämiseen, ja tällöin miehen ääneen hiipivä kireys ja sävyttömyys tekee laulusta hieman ikävän kuuloista. Centerpiecen ihmeellisen heikot laulumelodiat osoittavat lisäksi sen, että lapsuksiinkin eksytään vielä paikoin. Lisäksi laulajan äänenväri alkaa massiivisen 14 biisin annoksena menettää parasta teräänsä ainakin omissa korvissani.
Levy alkaa mainiolla Leave Us Yoursilla, joka onkin yksi levyn suoraviivaisimmista ja iskevimmistä biiseistä. It's There, It's Lifen maltilliset kosketinsovitukset ja luonteva rakenne tekevät biisistä seuraavan massasta erottuvan hetken. Valitettavasti sekä levyn sovitukset että tuotanto ovat nimittäin yleisesti ottaen turhan tavanomaisia, eikä albumilla juuri esitellä ratkaisuja, jotka olisivat joko erityisen omintakeisia tai välttämättä edes toimivia. Tuntuu vähän siltä, että Lingua on parhaimmillaan yksinkertaisemmissa kappaleissa, kuten avausraidalla ja tunnelmallisesti rokkaavassa I'm Notissa. Myös khomamaisessa Dejectedissa on vallan riittävästi ideaa. Muutoin levyn loppupuolelta jäävät mieleen lähinnä heimolaulufiiliksillä pelaava, outo ja mantramainen Cobalt Sky ja simppeli indiepala About Time, eivätkä nekään oikeastaan kauhean positiivisessa mielessä.
Kokonaisuutena All My Rivals Are Imaginary Ghosts tuntuukin liian kunnianhimoiselta järkäleeltä. Tyylillistä heittelyä ei levyllä liiaksi ole, mutta 14 biisin paketti onkin sitten tasapaksu ja pidättyväinen. Timantteja on tältä levyltä turha etsiä, mutta toki joukossa muutama hieman kirkkaampikin kivi on.
http://www.metalwave.it/viewrece.php?id=2685
Immaginate una voce che ricorda da un lato leleganza dei cari vecchi Tears for Fears , solo più incisiva, dallaltra la concitazione emotiva dei 30 seconds to Mars, in più una carica davvero rock e quelle atmosfere dilatate tipiche dei cieli scandinavi ...eccovi i Lingua, da Stoccolma con furore (e gran talento) per sorprendere.
Davvero una band meritevole quella giunta alle mie orecchie, le quali sentitamente ringraziano. Non solo, ma anche la parte che coinvolge lemotività non è rimasta indifferente.
Una tracklist che un attimo prima dellascolto mi aveva un po inquietato per la sua lunghezza, ma con sommo gaudio e sorpresa le 14 tracce scivolano agevolmente, senza intoppi né strafalcioni. Merito dei cambi di ritmi, di situazioni, di trovate e in generale della accessibile piacevolezza del sound.
Il clima del disco sembra cambiare leggermente mentre si va verso la sua fine; da più etereo e temperato inizialmente a sempre più aggressivo; con pezzi che prediligono la voce modificata o più sofferta, leco lontana, lurlo verso il cielo, le distorsioni delle corde e la batteria sempre più a sottolineare la corsa e il pulsare della musica nelle vene. Nonostante i personali richiami musicali citati sopra, è da notare che i Lingua riescono comunque ad ottenere un prodotto molto originale, dalla personalità ben definita.
E non è certo la banalità né il ritornello acchiappa-orecchie a fare di All my rivals are immaginary ghosts un disco pregevole, bansì un equilibrio sapiente fra idee giuste, talento, personalità, produzione molto curata e attenta anche ai buoni arrangiamenti.
Non riesco ad aggiungere altro se non il caloroso consiglio allascolto. La musica si apprezza senza dubbio più facilmente delle parole. Dal canto mio posso solo dirvi che è uno di quei gruppi che girerà ancora a lungo nella mia playlist. Complimenti Lingua!
Immaginate una voce che ricorda da un lato leleganza dei cari vecchi Tears for Fears , solo più incisiva, dallaltra la concitazione emotiva dei 30 seconds to Mars, in più una carica davvero rock e quelle atmosfere dilatate tipiche dei cieli scandinavi ...eccovi i Lingua, da Stoccolma con furore (e gran talento) per sorprendere.
Davvero una band meritevole quella giunta alle mie orecchie, le quali sentitamente ringraziano. Non solo, ma anche la parte che coinvolge lemotività non è rimasta indifferente.
Una tracklist che un attimo prima dellascolto mi aveva un po inquietato per la sua lunghezza, ma con sommo gaudio e sorpresa le 14 tracce scivolano agevolmente, senza intoppi né strafalcioni. Merito dei cambi di ritmi, di situazioni, di trovate e in generale della accessibile piacevolezza del sound.
Il clima del disco sembra cambiare leggermente mentre si va verso la sua fine; da più etereo e temperato inizialmente a sempre più aggressivo; con pezzi che prediligono la voce modificata o più sofferta, leco lontana, lurlo verso il cielo, le distorsioni delle corde e la batteria sempre più a sottolineare la corsa e il pulsare della musica nelle vene. Nonostante i personali richiami musicali citati sopra, è da notare che i Lingua riescono comunque ad ottenere un prodotto molto originale, dalla personalità ben definita.
E non è certo la banalità né il ritornello acchiappa-orecchie a fare di All my rivals are immaginary ghosts un disco pregevole, bansì un equilibrio sapiente fra idee giuste, talento, personalità, produzione molto curata e attenta anche ai buoni arrangiamenti.
Non riesco ad aggiungere altro se non il caloroso consiglio allascolto. La musica si apprezza senza dubbio più facilmente delle parole. Dal canto mio posso solo dirvi che è uno di quei gruppi che girerà ancora a lungo nella mia playlist. Complimenti Lingua!
http://www.bleeding4metal.de/index.php?show=review_de&id=3076
7,5/10
LINGUA haben zwei Trümpfe in der Hand: zum einen die stets interessant klingenden Alternative-Metal-Kompositionen, zum anderen einen in meinen Augen höchst talentierten Sänger namens Thomas Henriksson. Letzterer dürfte zwar formell durch sämtliche Kategorien der klassischen Vocalschule rutschen, aber seine Herzblut-Intonation bringt der Musik wesentlich mehr Gewicht als ein technisch versiert-gekünstelter Umgang mit den Stimmbändern. Ein bisschen erinnert er mich an Bono von U2 in Ur-Tagen Mitte der 80er, als dieser noch heiß auf gehaltvolle Musik statt belanglose Politik war. Und wo wir gerade beim Vergleich sind, setzen LINGUA schon irgendwie fort, was U2 vor mehr als zwei Jahrzehnten einst geschaffen haben. Natürlich auf einem heftigeren Niveau, aber auch die geschickt zwischen Harmonie und Dissonanz plazierten Gitarrenlicks dürfen hier nicht unerwähnt bleiben. Man höre sich nur 'Who's Doing That To You?' an, und ihr wisst, was ich meine.
Da viele heutige Bands in ihren Schubladen verharren und sich um Songs nur noch selten bemühen, sobald die wichtigsten 2-3 Stilmerkmale wieder zu erkennen sind, kann ich das Vorgehen von LINGUA nur begrüßen. Sie drängen das reine Unterhaltungsmoment der Musik weiter nach hinten und dafür die Spannung nach vorne. Nietenträger dürfte der Stoff eine Spur zu soft sein, aber für Alternative-Fans könnte "All My Rivals Are Imaginary Ghosts" ein erster Schritt in Richtung Metal werden.
7,5/10
LINGUA haben zwei Trümpfe in der Hand: zum einen die stets interessant klingenden Alternative-Metal-Kompositionen, zum anderen einen in meinen Augen höchst talentierten Sänger namens Thomas Henriksson. Letzterer dürfte zwar formell durch sämtliche Kategorien der klassischen Vocalschule rutschen, aber seine Herzblut-Intonation bringt der Musik wesentlich mehr Gewicht als ein technisch versiert-gekünstelter Umgang mit den Stimmbändern. Ein bisschen erinnert er mich an Bono von U2 in Ur-Tagen Mitte der 80er, als dieser noch heiß auf gehaltvolle Musik statt belanglose Politik war. Und wo wir gerade beim Vergleich sind, setzen LINGUA schon irgendwie fort, was U2 vor mehr als zwei Jahrzehnten einst geschaffen haben. Natürlich auf einem heftigeren Niveau, aber auch die geschickt zwischen Harmonie und Dissonanz plazierten Gitarrenlicks dürfen hier nicht unerwähnt bleiben. Man höre sich nur 'Who's Doing That To You?' an, und ihr wisst, was ich meine.
Da viele heutige Bands in ihren Schubladen verharren und sich um Songs nur noch selten bemühen, sobald die wichtigsten 2-3 Stilmerkmale wieder zu erkennen sind, kann ich das Vorgehen von LINGUA nur begrüßen. Sie drängen das reine Unterhaltungsmoment der Musik weiter nach hinten und dafür die Spannung nach vorne. Nietenträger dürfte der Stoff eine Spur zu soft sein, aber für Alternative-Fans könnte "All My Rivals Are Imaginary Ghosts" ein erster Schritt in Richtung Metal werden.
http://joyzine.se/?p=4405
Lingua
All My Rivals Are Imaginary Ghosts, 2010
Skivbolag: Aural Music
Av: Mikael Mjörnberg
Publicerad: 2010-10-01
Hemsida: myspace.com/linguamusic
Det är ett återseende (eller återhörande?) för mig när Lingua återigen kliver in i min musikaliska sinnevärld. Men är det ett gott sådant? Jag recenserade några demoinspelningar strax innan 00-talets mitt och gösslade med riktigt bra betyg. Kanske inte så konstigt med tanke på att jag pekade ut Tool som en given referenspunkt då.
Där befinner sig inte den här Stockholmsorkestern idag (och varför jag inte hängt med ordentligt i dess karriär efter demoinspelningarna kan jag faktiskt inte svara på). Den progressivt storslagna skuggan finns förstås där någonstans i bakgrunden, men är inte tillräckligt påtaglig för att samma gamla referenser skulle kännas passande nu igen.
Istället går Lingua en vådlig balansgång mellan rockettrig nerv och postrockig undergång. Den är ofta ganska diffus då musikerna rör sig in och ut ur rak riffrock och mer drömska arrangemang där saker som refräng och vers är underordnade. Ibland fungerar det och då blir den musikaliska brygden närmast hänförande. Ibland haltar det en aning och då är det främst sången som känns en aning enerverande.
Utmanande har det alltid varit och är fortfarande att lyssna på Lingua. Men frågan är om det inte var bättre förr? Eller så är det bara jag som är nostalgisk. Lyssna på Cobalt Sky, ett bevis så gott som något på att stockholmarna fungerar alldeles utmärkt än idag.
Lingua
All My Rivals Are Imaginary Ghosts, 2010
Skivbolag: Aural Music
Av: Mikael Mjörnberg
Publicerad: 2010-10-01
Hemsida: myspace.com/linguamusic
Det är ett återseende (eller återhörande?) för mig när Lingua återigen kliver in i min musikaliska sinnevärld. Men är det ett gott sådant? Jag recenserade några demoinspelningar strax innan 00-talets mitt och gösslade med riktigt bra betyg. Kanske inte så konstigt med tanke på att jag pekade ut Tool som en given referenspunkt då.
Där befinner sig inte den här Stockholmsorkestern idag (och varför jag inte hängt med ordentligt i dess karriär efter demoinspelningarna kan jag faktiskt inte svara på). Den progressivt storslagna skuggan finns förstås där någonstans i bakgrunden, men är inte tillräckligt påtaglig för att samma gamla referenser skulle kännas passande nu igen.
Istället går Lingua en vådlig balansgång mellan rockettrig nerv och postrockig undergång. Den är ofta ganska diffus då musikerna rör sig in och ut ur rak riffrock och mer drömska arrangemang där saker som refräng och vers är underordnade. Ibland fungerar det och då blir den musikaliska brygden närmast hänförande. Ibland haltar det en aning och då är det främst sången som känns en aning enerverande.
Utmanande har det alltid varit och är fortfarande att lyssna på Lingua. Men frågan är om det inte var bättre förr? Eller så är det bara jag som är nostalgisk. Lyssna på Cobalt Sky, ett bevis så gott som något på att stockholmarna fungerar alldeles utmärkt än idag.
http://www.metallus.it/recensione.asp?id=9668&p=0
Già con il precedente The Smell Of A Life That Could Have Been questo interessante combo svedese dallo strano nome era riuscito a suonare originale pur partendo da una base Tool ormai saccheggiata a destra e a manca; quello che era quindi un completamento di influenze determinanti con la classica farina del proprio sacco (ritornelli orecchiabili e melodie più ariose) diventa vera e propria deriva verso nuovi lidi con questo All My Rivals Are Imaginary Ghosts.
Lo stile canoro pieno d'enfasi di Thomas Henriksson si adagia questa volta su strutture meno dirette (melodicamente parlando) vicine ad alcune cose dei Dredg, dei seminali Faith No More e certo nu metal incazzato; Prodigal Son è uno dei pochi pezzi tirati in questo nuovo lavoro dei Lingua, che predilige i mid tempo e le ritmiche più cadenzate. Il giudizio sull'album viene quindi fuorviato dalla scarsa immediatezza di questo gruppo di canzoni e ci fa ancora preferire il debutto. Ci aspettavamo di meglio.
Già con il precedente The Smell Of A Life That Could Have Been questo interessante combo svedese dallo strano nome era riuscito a suonare originale pur partendo da una base Tool ormai saccheggiata a destra e a manca; quello che era quindi un completamento di influenze determinanti con la classica farina del proprio sacco (ritornelli orecchiabili e melodie più ariose) diventa vera e propria deriva verso nuovi lidi con questo All My Rivals Are Imaginary Ghosts.
Lo stile canoro pieno d'enfasi di Thomas Henriksson si adagia questa volta su strutture meno dirette (melodicamente parlando) vicine ad alcune cose dei Dredg, dei seminali Faith No More e certo nu metal incazzato; Prodigal Son è uno dei pochi pezzi tirati in questo nuovo lavoro dei Lingua, che predilige i mid tempo e le ritmiche più cadenzate. Il giudizio sull'album viene quindi fuorviato dalla scarsa immediatezza di questo gruppo di canzoni e ci fa ancora preferire il debutto. Ci aspettavamo di meglio.
http://www.igelmetal.de/index.php?id=153&tx_skbookreview_pi1[bookreview]=1948
CD-KRITIK:
Linguas zweites Studio-Album All my Rivals are imaginary Ghosts ist die Art von Album, das man in den CD-Player einlegt und zu dem man ab und zu mitwippt und summt, das jedoch keinen bleibenden Eindruck hinterlässt. In diesem Sinne haben einige Songs des Albums Potential, jedoch nicht die nötige Eingängigkeit, um sich im Ohr des Hörers festzusetzen.
Die 2000 in Stockholm gegründete Band spielt langsamen, emotionalen Rock, der gewisse Assoziationen zu Bands wie 30 Seconds to Mars oder Funeral for a Friend weckt, jedoch radiotauglich bleibt. Es gibt auch wütende, aggressive Lieder wie About Times und Disperse!, doch die Mehrzahl der Songs bleibt ruhig-misanthropisch und kann sich einer verzweifelt wirkenden Note nicht erwehren.
Misha Sedinis Gitarrenarbeit ist stark Powerchord-lastig, kann aber auch mit Leads überzeugen. Zwar ist dessen Darbietung nicht gerade die eines Eddie Van Halen, doch für die musikalische Anforderung Linguas reicht es vollkommen. Interessanterweise gibt es keine Solos; stattdessen ist Sänger Thomas Henriksons stärker im Vordergrund. Dessen Gesang ist zwar nicht umwerfend, doch seine emotionale Stimme weiß den Hörer in seinen Bann zu ziehen. Leider klingt er teilweise überzogen wehleidig, was der Seriosität der Songs abträglich ist.
Zusammenfassend ist Linguas Melodic Rock interessant, aber All my Rivals are imaginary Ghosts ist zu auswechselbar, um sich zu einem Klassiker zu mausern. Die Band hat jedoch Potential, das auf ein besser ausgefeiltes und nicht so depressiv wirkendes Album hoffen lässt.
CD-KRITIK:
Linguas zweites Studio-Album All my Rivals are imaginary Ghosts ist die Art von Album, das man in den CD-Player einlegt und zu dem man ab und zu mitwippt und summt, das jedoch keinen bleibenden Eindruck hinterlässt. In diesem Sinne haben einige Songs des Albums Potential, jedoch nicht die nötige Eingängigkeit, um sich im Ohr des Hörers festzusetzen.
Die 2000 in Stockholm gegründete Band spielt langsamen, emotionalen Rock, der gewisse Assoziationen zu Bands wie 30 Seconds to Mars oder Funeral for a Friend weckt, jedoch radiotauglich bleibt. Es gibt auch wütende, aggressive Lieder wie About Times und Disperse!, doch die Mehrzahl der Songs bleibt ruhig-misanthropisch und kann sich einer verzweifelt wirkenden Note nicht erwehren.
Misha Sedinis Gitarrenarbeit ist stark Powerchord-lastig, kann aber auch mit Leads überzeugen. Zwar ist dessen Darbietung nicht gerade die eines Eddie Van Halen, doch für die musikalische Anforderung Linguas reicht es vollkommen. Interessanterweise gibt es keine Solos; stattdessen ist Sänger Thomas Henriksons stärker im Vordergrund. Dessen Gesang ist zwar nicht umwerfend, doch seine emotionale Stimme weiß den Hörer in seinen Bann zu ziehen. Leider klingt er teilweise überzogen wehleidig, was der Seriosität der Songs abträglich ist.
Zusammenfassend ist Linguas Melodic Rock interessant, aber All my Rivals are imaginary Ghosts ist zu auswechselbar, um sich zu einem Klassiker zu mausern. Die Band hat jedoch Potential, das auf ein besser ausgefeiltes und nicht so depressiv wirkendes Album hoffen lässt.
http://www.silentsavagery.com/index.php?option=com_content&view=article&id=155&catid=38&Itemid=73
Lingua - All My Rivals Are Imaginary Ghosts
Skrevet av Christer Ø. Pedersen onsdag 13. oktober 2010 16:12
Lingua - All My Rivals Are Imaginary Ghosts
Her får vi servert svensk rock fra sin bedre side. Lingua har tatt et stort steg videre fra bandets første utgivelse "The smell of a life that could have been". Gutta nærmer seg 30-årene og viser dette på "All My Rivals Are Imaginary Ghosts" ved å fremstå som et mer voksent band. Lingua har tross alt holdt på i nesten 8 år. Musikken har samme tone som før, men vi hører at energien er mye mer til stede enn tidligere. Albumet består av hele 14 låter, noe som kan føles litt for mye. Det er ikke nok variasjon i låtene i forhold til spilletiden, som er på nesten 1 time, til at det holder koken gjennom hele skiva. Har du ikke hørt bandet tidligere, så kan det nevnes at det er i samme gate som senere Katatonia utgivelser. Låter som "Leave Us Yours" og "Foment" skiller seg litt ut og er nydelig komponerte låter. Her får vi ikke bare mid-tempo rock, men litt raske partier her og der.
"All My Rivals Are Imaginary Ghosts" er et meget interessant album, men bandet burde vurdert 4-5 låter mindre for at det ikke skulle blitt for langtekkelig. Komposisjonsmessig er det ingen trylleformel vi får levert, men et godt rocke-album som anbefales. Svenskene har i hvert fall skaffest seg en god kandidat innen sjangeren!
Albumet er utgitt via Aural Music og kom i butikkene 24.09.2010
Lingua - All My Rivals Are Imaginary Ghosts
Skrevet av Christer Ø. Pedersen onsdag 13. oktober 2010 16:12
Her får vi servert svensk rock fra sin bedre side. Lingua har tatt et stort steg videre fra bandets første utgivelse "The smell of a life that could have been". Gutta nærmer seg 30-årene og viser dette på "All My Rivals Are Imaginary Ghosts" ved å fremstå som et mer voksent band. Lingua har tross alt holdt på i nesten 8 år. Musikken har samme tone som før, men vi hører at energien er mye mer til stede enn tidligere. Albumet består av hele 14 låter, noe som kan føles litt for mye. Det er ikke nok variasjon i låtene i forhold til spilletiden, som er på nesten 1 time, til at det holder koken gjennom hele skiva. Har du ikke hørt bandet tidligere, så kan det nevnes at det er i samme gate som senere Katatonia utgivelser. Låter som "Leave Us Yours" og "Foment" skiller seg litt ut og er nydelig komponerte låter. Her får vi ikke bare mid-tempo rock, men litt raske partier her og der.
"All My Rivals Are Imaginary Ghosts" er et meget interessant album, men bandet burde vurdert 4-5 låter mindre for at det ikke skulle blitt for langtekkelig. Komposisjonsmessig er det ingen trylleformel vi får levert, men et godt rocke-album som anbefales. Svenskene har i hvert fall skaffest seg en god kandidat innen sjangeren!
Albumet er utgitt via Aural Music og kom i butikkene 24.09.2010
http://www.metalreviews.com/reviews/detail.php3?id=6723
83/100 !!
Swedish band Lingua are a little hard to pin down. There are a few elements from the likes of their fellow countrymen Katatonia and The Provenance as welll as some of their Finnish counterparts like earlier Charon in musical execution with a fair whack of post rock in there too. The closest band I can think of that sound anything like them would be the Finnish band Murmansk. Vocally comparisions can be pretty easily drawn to one Simen "ICS Vortex" Hestnæs as he and Lingua's vocalist Thomas Henriksson both share that distinctive tone in their voice.
Now, depsite the genre that's been listed (it's about the closest I could get) the band are pretty consise song wise, with no aimless musical wandering (ala Post and Prog) and the lyrics aren't exactly gloomy or heartbreaking (ala Goth). There's a surprising intensity about them that's displayed on the opening track Leave Us Yours as well as others such as Who's Doing That to You? with its uneasy, crawling guitar parts, Centerpiece and it's almost bluesy swagger and In Mere Defense which is like a slightly less heavy Cult of Luna track. Of course, there are slighly off kilter moments as well, namely Cobalt Sky which has a massive intro that builds up using a lot of drones and, from out of nowhere, African chanting. It's pretty strange going into it, but it grabs you as you want to know where it's going to go. It's very pretty to listen to and is a nice contrast to the rest of the album. What's slightly more intriguing is that they follow it up with what is baiscally a pop-punk song. About Time isn't a bad song, but is kinda out of place compared to everything else and upsets the climax that Cobalt Sky built to.
The songs are all pretty strong, but my only problem is with the production elements, and they're pretty minor that that. There are a few little niggles here and there, like the vocals constantly being drowned in spring reverb, not to mention the fair few bum notes, and the mix being a little unbalanced at times but for this style of music it helps set the atmosphere well. It's an interesting listen, easy to get into and quite deep. An impressive album overall.
Killing Songs : There isn't really a weak song on here, but Leave Us Yours, Cobalt Sky, It's There, It's Life and In Mere Defense stand out the most.
83/100 !!
Swedish band Lingua are a little hard to pin down. There are a few elements from the likes of their fellow countrymen Katatonia and The Provenance as welll as some of their Finnish counterparts like earlier Charon in musical execution with a fair whack of post rock in there too. The closest band I can think of that sound anything like them would be the Finnish band Murmansk. Vocally comparisions can be pretty easily drawn to one Simen "ICS Vortex" Hestnæs as he and Lingua's vocalist Thomas Henriksson both share that distinctive tone in their voice.
Now, depsite the genre that's been listed (it's about the closest I could get) the band are pretty consise song wise, with no aimless musical wandering (ala Post and Prog) and the lyrics aren't exactly gloomy or heartbreaking (ala Goth). There's a surprising intensity about them that's displayed on the opening track Leave Us Yours as well as others such as Who's Doing That to You? with its uneasy, crawling guitar parts, Centerpiece and it's almost bluesy swagger and In Mere Defense which is like a slightly less heavy Cult of Luna track. Of course, there are slighly off kilter moments as well, namely Cobalt Sky which has a massive intro that builds up using a lot of drones and, from out of nowhere, African chanting. It's pretty strange going into it, but it grabs you as you want to know where it's going to go. It's very pretty to listen to and is a nice contrast to the rest of the album. What's slightly more intriguing is that they follow it up with what is baiscally a pop-punk song. About Time isn't a bad song, but is kinda out of place compared to everything else and upsets the climax that Cobalt Sky built to.
The songs are all pretty strong, but my only problem is with the production elements, and they're pretty minor that that. There are a few little niggles here and there, like the vocals constantly being drowned in spring reverb, not to mention the fair few bum notes, and the mix being a little unbalanced at times but for this style of music it helps set the atmosphere well. It's an interesting listen, easy to get into and quite deep. An impressive album overall.
Killing Songs : There isn't really a weak song on here, but Leave Us Yours, Cobalt Sky, It's There, It's Life and In Mere Defense stand out the most.
http://www.musicwaves.fr/frmchronique.aspx?pro_id=6101
Note : 7.5/10 | Peu dinformations perce au sujet de ce groupe venu tout droit de la capitale suédoise. Les quelques laconismes disponibles parlent dun précédent album sorti quatre ans plus tôt, et accueillis avec les honneurs. Lingua remet aujourdhui un pied ferme dans la scène alternative, laissant cette fois une trace qui se pourrait être difficilement délébile.
Une fois nest pas coutume, ce jeune quintette ne sort pas de limmense vivier local que représente le métal progressif sous tous ses degrés mais dun rock sombre, poing serré du bras le plus musclé de Dredg dont ils se rapprochent musicalement le plus.
Emmené par la voix impérieuse et rappeuse de Thomas Henriksson mais qui pourtant rappelle encore celle de Gavin Hayes (frontman de la dite référence), Lingua fait la part belle aux envolées électriques et mélodiques avec une simplicité et un savoir faire presque insolents.
Malgré une addiction pour les distorsions, les empêchant visiblement de se libérer de leurs lourdes chaînes métalliques, la formation a su de manière sporadique sémanciper grâce à des belles montées puissantes et émotionnelles à limage de « It's A Massacre » ou dambiances world (lintroduction de « Cobalt Sky »)
Mais la plupart du temps, quand lâpreté de lirritation naffecte pas totalement latmosphère déjà pas franchement gaie (« Centerpiece », « In Mere Defense »), la tension très Tool-ienne peut sinstaller toute basse devant (« Whos Doing That To You », « Cobalt Sky »), recouvrant les titres dune nervosité palpable. Autant dire que la balade mièvre qui jonche souvent les opus rock ne sera ici quun doux rêve pour lauditeur.
Dans tous les cas, et contrairement au personnage de leur pochette, Lingua na pas à se cacher dans une boîte par honte. « All My Rivals Are Imaginary Ghosts » est une découverte de choix qui manque juste dun petit supplément de grâce pour remporter tous les suffrages...
Note : 7.5/10 | Peu dinformations perce au sujet de ce groupe venu tout droit de la capitale suédoise. Les quelques laconismes disponibles parlent dun précédent album sorti quatre ans plus tôt, et accueillis avec les honneurs. Lingua remet aujourdhui un pied ferme dans la scène alternative, laissant cette fois une trace qui se pourrait être difficilement délébile.
Une fois nest pas coutume, ce jeune quintette ne sort pas de limmense vivier local que représente le métal progressif sous tous ses degrés mais dun rock sombre, poing serré du bras le plus musclé de Dredg dont ils se rapprochent musicalement le plus.
Emmené par la voix impérieuse et rappeuse de Thomas Henriksson mais qui pourtant rappelle encore celle de Gavin Hayes (frontman de la dite référence), Lingua fait la part belle aux envolées électriques et mélodiques avec une simplicité et un savoir faire presque insolents.
Malgré une addiction pour les distorsions, les empêchant visiblement de se libérer de leurs lourdes chaînes métalliques, la formation a su de manière sporadique sémanciper grâce à des belles montées puissantes et émotionnelles à limage de « It's A Massacre » ou dambiances world (lintroduction de « Cobalt Sky »)
Mais la plupart du temps, quand lâpreté de lirritation naffecte pas totalement latmosphère déjà pas franchement gaie (« Centerpiece », « In Mere Defense »), la tension très Tool-ienne peut sinstaller toute basse devant (« Whos Doing That To You », « Cobalt Sky »), recouvrant les titres dune nervosité palpable. Autant dire que la balade mièvre qui jonche souvent les opus rock ne sera ici quun doux rêve pour lauditeur.
Dans tous les cas, et contrairement au personnage de leur pochette, Lingua na pas à se cacher dans une boîte par honte. « All My Rivals Are Imaginary Ghosts » est une découverte de choix qui manque juste dun petit supplément de grâce pour remporter tous les suffrages...
http://kronosmortus.hu/node/26221
8,5/10
LINGUA - All My Rivals Are Imaginary Ghosts
Kiadó
Aural Music
Weboldal
http://www.lingua.nu/
Lemez címe
All My Rivals Are Imaginary Ghosts
Előadó
Lingua
Kiadás éve
2010
Stílus
Post Rock
Kritika
BRIEF SUM: Simply, it came from the guy's heart. Catchy music with deep emotional effect.
A zenekar még 2000-ben alakult, a tagság azóta is változatlan, de érdekes módon ez az első albumuk. A négy svéd fiatal (illetve nem is annyira fiatal, mert mindannyian a 30-as éveiket tapossák) post rock-ban utazik. Általában a hideg kiráz ettől a szóösszetételtől, mert annyi hulladékot hallottam már, amit ezzel a címkével toltak az orrom alá. Ez az album viszont kellemes meglepetést okozott. Határozottan élvezhető, egyszerű zene, mely szívből jön. Itt nincs szó halál technikás szólózásról, vagy unalomba hajló progresszivitásról, de a kevesebb néha több. Ezen kívül a tóparton, vagy a panel erkélyén ülök, nézem a csillagokat és merengek az élet dolgain jellemzi a hangulatot. Az album eléggé le tudja kötni az embert, sokszor meg lehet hallgatni, és mindig lehet benne újabb mélységeket felfedezni. A szövegvilág is ehhez igazodik, eléggé elgondolkodtató és abszolút illeszkedik a zene által megteremtett világhoz.
Szükség van, és a jövőben még nagyobb szükség lesz ilyen csapatokra, akik mindenféle elvárás és nagyra törő tervek nélkül fogják magukat, hangszert ragadnak, és hódolnak a kreativitás, valamint az önkifejezés istennőjének.
SAMPLE:
MySpace link
Tracklist
1. Leave Us Yours
2. It's A Massacre
3. Who's Doing That To You?
4. It's There, It's Life
5. Prodigal Son
6. I'm Not
7. Centerpiece
8. Foment
9. In Mere Defense
10. Cobalt Sky
11. About Time
12. To All Borders
13. Dejected
14. Disperse!
Pontszám
8.5
8,5/10
LINGUA - All My Rivals Are Imaginary Ghosts
Kiadó
Aural Music
Weboldal
http://www.lingua.nu/
Lemez címe
All My Rivals Are Imaginary Ghosts
Előadó
Lingua
Kiadás éve
2010
Stílus
Post Rock
Kritika
BRIEF SUM: Simply, it came from the guy's heart. Catchy music with deep emotional effect.
A zenekar még 2000-ben alakult, a tagság azóta is változatlan, de érdekes módon ez az első albumuk. A négy svéd fiatal (illetve nem is annyira fiatal, mert mindannyian a 30-as éveiket tapossák) post rock-ban utazik. Általában a hideg kiráz ettől a szóösszetételtől, mert annyi hulladékot hallottam már, amit ezzel a címkével toltak az orrom alá. Ez az album viszont kellemes meglepetést okozott. Határozottan élvezhető, egyszerű zene, mely szívből jön. Itt nincs szó halál technikás szólózásról, vagy unalomba hajló progresszivitásról, de a kevesebb néha több. Ezen kívül a tóparton, vagy a panel erkélyén ülök, nézem a csillagokat és merengek az élet dolgain jellemzi a hangulatot. Az album eléggé le tudja kötni az embert, sokszor meg lehet hallgatni, és mindig lehet benne újabb mélységeket felfedezni. A szövegvilág is ehhez igazodik, eléggé elgondolkodtató és abszolút illeszkedik a zene által megteremtett világhoz.
Szükség van, és a jövőben még nagyobb szükség lesz ilyen csapatokra, akik mindenféle elvárás és nagyra törő tervek nélkül fogják magukat, hangszert ragadnak, és hódolnak a kreativitás, valamint az önkifejezés istennőjének.
SAMPLE:
MySpace link
Tracklist
1. Leave Us Yours
2. It's A Massacre
3. Who's Doing That To You?
4. It's There, It's Life
5. Prodigal Son
6. I'm Not
7. Centerpiece
8. Foment
9. In Mere Defense
10. Cobalt Sky
11. About Time
12. To All Borders
13. Dejected
14. Disperse!
Pontszám
8.5
Similar threads
